Két ország ízvilága

Barátainkkal megint megkóstoltattunk kölcsönös egymás nemzeti ételéből egy finom ebére valót. Én most tejfölös csirkecomb paprikást, és galuskát(nokedlit) készítettem. Ők még egyiket sem kóstolták , így nagy izgalommal várták. Aztán az illatokat megérezve, egyre nagyobb lett a kíváncsiságuk, és az étvágyuk is. Végül elérkezett az ebéd ideje, és én nagyon örültem, mert jó étvággyal falatoztak, és igen jóleső érzés volt hogy minden az utolsó falatig elfogyott.

A barátnőm is egy kiadós ebéddel vendégelt meg bennünket. Hallevest készített, ami teljesen eltér a mi halászlénktől. Szép sárga színe volt, és tésztával tálalta. Mellé a benne főtt halat ettük, amit természetesen jól meglocsolt olíva olajjal és petrezselyem zölddel szórt meg. A második fogás polip volt krumplival együtt megsütve. Ezt mi kértük, mivel már ettünk náluk ilyet és akkor is nagyon ízlett. Na most sem volt ez másképpen. Nem tudom hogyan készíti el, de az biztos hogy megunhatatlan. Mellé paprika és paradicsom saláta volt, különösen finom olívás-ecetes ízesítéssel. Végezetül pedig fánkot kaptunk. Ennek a tésztája pont olyan, mint ahogyan mi készítjük. A különbség csak annyi, hogy ők kis golyókat formáznak és így sütik ki. Nagyon finom volt minden, és most sem maradt egy falatnyi sem a finom ételekből. Ennek viszont ő örült nagyon. Jövőre folytatjuk a finomságaink megismertetését egymással.(már alig várom)