A napokban Budapesten jártam, így aztán benéztem a "Vásárcsarnok"-ba is. Már az első pár méter megtétele után a gyönyörű szép, és friss áruval megrakott standok látványa tárult elém. A zöldségfélék, és a húsok kínálata szinte végeláthatatlan volt. A minőség, és az árak is elégé tág határok között mozognak, így aztán mindenki a saját pénztárcájának megfelelően válogathat a kínálatból. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy bizony a fővárosban élők jóval olcsóbban, és jobb minőségben juthatnak hozzá a zöldségfélékhez, és a húsokhoz, mint akik falun élnek. Szerintem elképednének egy falusi üzlet kínálata, és árai láttán. Természetesen az édesköményből is bőséges volt a választék, és mivel az első találkozásunk eme zöldségfélével nagyon jól alakult, (recept itt megtalálható) így néhány példány haza is jött velem. Mindenképpen levest szerettem volna most készíteni, és rövid keresgélés után rá is akadtam "flatcat" remek receptjére. Kicsit a saját ízlésemre átformálva aztán el is készült ez a finom, édesköményes paradicsomleves.
Hozzávalók:
1 db édesköménygumó
2 ek olívaolaj
1 db vöröshagyma
1 db krumpli
20 dkg paradicsom (v. konzerv paradicsom)
5 dl csirkealaplé
1 gerezd fokhagyma
só
őrölt bors
2 dl tejszín
Az édesköménygumót vékonyan szeleteljük fel, a vöröshagymát és a fokhagymát vágjuk fel apróra. A krumplit és a paradicsomot vágjuk kisebb kockákra.
Egy edénybe melegítsük fel az olajat, majd adjuk hozzá az apróra vágott vöröshagymát, és kezdjük el párolni. Egy-két perc után, adjuk hozzá a vékonyra felszeletelt édesköményt, a krumplit, és a fokhagymát, majd 10 percig többször megkeverve, pároljuk együtt a zöldségeket. Ezután adjuk hozzá a paradicsomot, és pár percig pároljuk tovább.
Végül öntsük fel a csirkealaplével, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd forraljuk fel. Ezután vegyük kisebb lángra, és főzzük puhára a zöldségeket.
Amikor a leves készre főtt, vegyük le a tűzről, majd botmixerrel pépesítsük. Ezután tegyük vissza a tűzre, majd állandó keverés mellett, csorgassuk bele a tejszínt. Kevergetve forraljuk fel, de főzni már nem kell.
Nagyon guszta a leves és így édesköménnyel biztosan kipróbálom (még csak halhoz ettem édesköményt eddig). A Vásárcsarnok tényleg szép, rég jártam arra...
VálaszTörlésNagyon finom lehet! Még sosem próbáltam az édesköményt, de nagyon jó lehet :)
VálaszTörlésAz a helyzet, hogy a kerületi csarnokokban sokkal olcsóbban lehet vásárolni. Ráadásul megvannak a kedvenc őstermelőim, akikben megbízhat az ember. Az kétségtelen, hogy ha valami extrábbat keresel, akkor érdemes a Nagycsarnokba zarándokolni.
VálaszTörlésA levesed nagyon guszta, finom lehet!
Ami azt illeti leírtam egy regényre valót, s mire el kellett volna küldenem elszállt. Ezért most csak röviden. A levesed nagyon klassz, bár elképzelni sem tudom, mert én még édesköményt nem ettem.
VálaszTörlésA Pestiek vásárlásával pedig egyetértek. Van hol és van miből válogatniuk sokkal olcsóbban, mint nálunk vidéken. Ez sokévtizedes pesti lakosi tapasztalat. Aztán az jutott eszembe, hogy az öregemet elküldöm hetente kétszer pestre a piacra. A busz ingyéééééé van, s legalább lefoglalja magát :)))))
Hát igen! Ott aztán lehet válogatni a szebbnél-szebb áru közül.Már én is nagyon rég jártam ott.Az édeskömény, gondolom a levesnek finom ,ánizsos jelleget kölcsönzött.Érdekes ízharmónia lehet. Egyébként az olaszok egyik kedvence.
VálaszTörlésNahát, itt jártál és nem találkoztunk!? :o) Én is voltam a piacon, ez a kedvencem. Képes vagyok ott bolyongani 2 órát is. Húzom a kis kerekes bevásárló kocsimat és veszegetek ezt is meg azt is. Én "celeb" piacnak hívom...:o)
VálaszTörlésHmm, nagyon guszta a levesed. A vásárcsarnokban ezer éve nem jártam, jó lenne újra látni.
VálaszTörlésKöszönöm mindenkinek a hozzászólást!!!
VálaszTörlésNagyon ritkán jutok el a Nagycsarnokba, és bizony most egy fél délelőttöt nézelődéssel töltöttem, és gyönyörködtem a csodás kínálatban. Az emeleten pedig elnéztem a sok turistát,ahogy válogattak a sok csecse-becse között.
Krisztikém!
Legközelebb, ha eljutok, majd jobban figyelek, hátha éppen ott futunk össze.(ez akár lehetséges is, mert nemrégiben egy bevásárlás alkalmával összefutottam egy kedves blogos ismerősömmel, és rögtön felismertük egymást)