Végre érik a szeder az út menti fákon, így kihasználva az alkalmat, gyorsan készítettem egy finom krémlevest. Emlékszem gyerekként, napokig az utcán lógtunk és szedret majszoltunk. A fehér nagyon finom édes volt, a feketével pedig szépen kikentük magunkat és jókat nevettünk egymáson. Arra viszont nem is emlékszem, hogy akkor bárki is felhasználta volna a főzéshez. Pedig nagyon sok finomságot lehet készíteni belőle, és én bizony ki is használom, ameddig csak találok a fákon szedret. Tavalyi receptek itt találhatóak!! Volt egy kevés maradék eprem, melyet már torta tetejére nem szívesen tettem volna fel, viszont a szederrel összeházasítva egy nagyon finom krémlevest kaptam. Az ízhatás kedvéért a fűszerek mellett, még reszelt narancshéj is került bele. A vaníliás pudingporral elkevert tejszíntől pedig selymes-krémes lett a leves. Igaz ma nincs nagy meleg, de azért én lehűtve tálaltam. Csakis annyit mondhatok, hogy nagyon finom volt, és amennyiben sikerül szedret beszerezni, érdemes elkészíteni. Természetesen a boltban megvásárolható szederrel is elkészíthető ez a finom krémleves.
30 dkg eper
30 dkg fekete szeder
1 cs vaníliás pudingpor
2 cs vaníliás cukor
méz (v. cukor)
2 dl tejszín
fahéj
szegfűszeg
reszelt narancshéj
víz
A szedret, és az epret alaposan megmosni, majd egy keveset félretenni belőle a tálaláshoz.
Egy edénybe beletenni a maradék szedret és az epret, majd felönteni annyi vízzel, hogy jól ellepje. Ízlés szerint mézzel, vagy cukorral ízesíteni.(én mézzel ízesítettem, attól sokkal finomabb lesz az íze) Beletenni a fűszereket, és a reszelt narancshéjat, majd kb. 10 percig főzni. Ezután levenni a tűzről és botmixerrel pépesíteni.
A tejszínt simára keverni a pudingporral, majd a levest visszatenni a tűzre és újra felforralni. Amikor már elkezdett forrni, állandó keverés mellett hozzákeverni a tejszínes-pudingos keveréket.
Pár percig kevergetve tovább főzni, majd levenni a tűzhelyről, kicsit hűlni hagyni, és beletenni a megmaradt, feldarabolt epret, és a szedret.
Lehűtve tálalni. Tálaláskor ízlés szerint még felvert tejszínhabot is kínálhatunk hozzá.
Egy edénybe beletenni a maradék szedret és az epret, majd felönteni annyi vízzel, hogy jól ellepje. Ízlés szerint mézzel, vagy cukorral ízesíteni.(én mézzel ízesítettem, attól sokkal finomabb lesz az íze) Beletenni a fűszereket, és a reszelt narancshéjat, majd kb. 10 percig főzni. Ezután levenni a tűzről és botmixerrel pépesíteni.
A tejszínt simára keverni a pudingporral, majd a levest visszatenni a tűzre és újra felforralni. Amikor már elkezdett forrni, állandó keverés mellett hozzákeverni a tejszínes-pudingos keveréket.
Pár percig kevergetve tovább főzni, majd levenni a tűzhelyről, kicsit hűlni hagyni, és beletenni a megmaradt, feldarabolt epret, és a szedret.
Lehűtve tálalni. Tálaláskor ízlés szerint még felvert tejszínhabot is kínálhatunk hozzá.
Én is nosztalgiával gondolok a fán termő eperre - epernek hívom, Arany János is eperfa lombjáról ír a Családi kör című versében. Gyerekkoromban (úgy 50 éve) tele volt a falunk eperfával, sokan foglalkoztak selyemhernyó tenyésztéssel.Nagyon szerettem. A fehér olyan volt mint a méz. Nálunk volt pirosas változata is, meg a színező fekete eper. Emlékszem, a baromfit nem lehetett éréskor a fa alá engedni, mert a lehullott erjedő gyümölcstől berúgtak.
VálaszTörlésSanjos felénk ma egyetlen ilyen fa sincs, pedig én is szívesen fogyasztanám.Ilyet sajnos a piacon se árulnak.Nagyon gusztusos a levesed, fogyasszátok egészséggel.
Hú de finom lehet Gizus,sajna itt felénk már alig van ilyen fa,utcán már meg már egyáltalán nincs,nagyon guszta lett a leves,gyönyörű a tálalás!
VálaszTörlésHű de jó. Én is imádtam gyermekkoromban a fáról enni, de most már alig van az is autóút mentén ami tele van ólommal :(
VálaszTörlésNagyon finom lehet!
VálaszTörlésMár egy kicsit régebben jártam itt és nem jelenítette meg a véleményemet.Azt írtam, ha ilyen finom gyümölcsöm lenne megenném és inkább meggylevest készítenék.Nagymamámnál is volt ilyen eperfa mi unokák mikor érett az eper mindenkinek fekete volt a szája. A fehér eper is nagyon finom.Nagyon guszta amit csináltál csak annyit akartam mondani!
VálaszTörlésMarisz57!
VálaszTörlésKöszönöm!!Én pedig nosztalgiázva olvastam a soraidat, nálunk pont ugyanígy volt, mint ahogy leírtad. A nevét nem tudom honnan kapta, de nálunk itt a faluba, szederként van emlegetve. Nagy szerencsém van, mert a szomszédom kertjében két fa is áll, így arról szedem le. :)
Ditta!
VálaszTörlésKöszönöm!! Itt nálunk még elég sok fa van az út szélén is, de én a szomszédom kertjéből szedem. A leves pedig nagyon finom volt.:)
Bianka!
VálaszTörlésGyerekként volt hogy nem is ettünk mást, édes volt és jól elteltünk vele. Bizony ma már meggondolandó az útszéli fákról leszedni és megenni.:)
Ottis!
VálaszTörlésValóban nagyon finom volt!!:)
Éva!
VálaszTörlésMostanában sajnos nem akkor írunk amikor mi szeretnénk, hanem amikor írni enged.:(((
A meggyleves is isteni finom, hát még ha ilyen szeder is kerülne bele. Látom gyerekként mindenkinek szép emlékei fűződnek ehhez a gyümölcshöz.:)