Egy borjúlábszár története.

Az úgy kezdődött, hogy minden nyaralásunk alkalmával, kedves vendéglátó házigazdáink meghívnak bennünket egy grillezéssel egybekötött vacsorára. Ez most is így történt, már alig vártuk az estét, hogy megkóstolhassuk amit Paleka készít nekünk. Ehhez hozzátartozik, hogy ő a grillezés NAGYMESTERE!!!!!! Bármit is készít isteni finom, és nem csak a húsok, de a salátái is utánozhatatlanok. (ezt a 30 éves grillezési, és salátakészítési tapasztalatával magyarázza, és ebben egyet is értünk vele) Tehát ott tartottam, hogy nagyon vártuk a vacsorát, mivel a szokásához híven, most nem kérdezte meg mit is szeretnénk ha készítene nekünk. Mire a strandról hazavergődtünk, már javában készült a vacsora és a mi számunkra még mindig teljesen titok volt, mert egy zárt cserépedényt láttunk csak. Hiába kíváncsiskodtunk az csak jó idő után derült ki, amikor lekerült a fedő és elénk tárult a félig kész hús látványa. Már akkor is istenien nézett ki, pedig még akkor kerültek hozzá az utólag köretként felszolgált zöldségek. Természetesen a tálalást is a mi mesterszakácsunk végezte, mi csak ültünk és néztük a szépen megterített asztalt. Mondhatom ilyen finomat még nem ettünk, a hús omlós, puha és szaftos volt. A sült krumpli és a zöldségek, valamint a saláták is nagyon finomra sikerültek. Rövid idő alatt bizony üresen tátongtak a tálak, mi pedig az utolsó képen is látszik, jóllakottan néztünk ki a fejünkből a barátnőmmel együtt.:)) (na persze a fiúk úgyszintén)