Elérkezett ez a nap is, és még kimondani is sok, hogy már 17 éve írom a blogomat. Amikor úgy döntöttem hogy blogírásba fogok, még álmodni sem mertem arról hogy a hirtelen ötletből ilyen hosszú, évekig tartó lelkesedés lesz. A lelkesedésem a mai napig tart, igaz azért már nem napi szinten kerülnek fel új receptek. Persze ez azzal is magyarázható, hogy azért idővel kissé fárasztó feladat, sok munka van egy elkészült, és posztolt recept mögött, de ezt szerintem azok értik meg igazán, akik maguk is blogot írnak. Időközben a receptek összetétele is részben változott, és manapság egyre több cukorbetegeknek készült receptet osztok meg a sorstársaimmal.
A névválasztásnál kitudja hogy jól döntöttem-e, hogy a Gizi-receptjei-t választottam 😏 Mivel a keresztnevem Éva, viszont a Gizi-hez is kötődöm, így a két név közül végül is a Gizit választottam. Persze azért az évek alatt, szép lassan mindazok akik követnek tudják már, ha az Éva, vagy éppen a Gizi névvel osztom meg a receptjeimet, a személyem egy és ugyanaz.
Szeretném megköszönni minden kedves rendszeres olvasónak, látogatónak, és mindazoknak akik csak alkalmanként néznek be a blogba, hogy megtiszteltetek az elmúlt 17 évben a látogatásaikkal. Nélkületek nem ünnepelhetném a blogom születésnapját ilyen nagy örömmel, mint most teszem.... Még egyszer nagyon köszönöm Mindenkinek!
2009.február.15.-én az első bejegyzéssel útjára indult a blog, és 17 év távlatából visszanézve bizony elég kezdetlegesnek tűnnek az első receptleírások, és fotók, de mind-mind egytől egyig az enyémek, és ezt büszkén vállalom. (ezért is találkozhattok egy-egy nem éppen jól sikerült fotóval, és receptleírással) Akkor még úgy gondoltam, és az volt fontos számomra, hogy egy helyen legyenek a receptjeim, és sejtelmem sem volt arról, hogy a hirtelen ötletből kitartó, és munkával teli évek lesznek.
A hosszú évek alatt sok-sok kedves embert ismerhettem meg, tudhatok a mai napig barátomnak, még ha csak virtuálisan is, és ezt külön-külön is köszönöm Mindegyiküknek. Volt szerencsém többekkel személyesen is találkozni, és ezek a találkozások, beszélgetések felejthetetlen élményt jelentenek számomra.
