2018. augusztus 25., szombat

Gólyatojás, vakhal, rántott tejbegríz....




Nagyon régen készült már nálunk ez az egyszerű, ám annál finomabb gólyatojás, vakhal, vagy éppen rántott tejbegríz, mert bármilyen névvel is illetjük egy és ugyanazon finomságról beszélünk. Először Maris néninél (Akit nagymamánként szerettünk, és sajnos már nincs velünk. :( ) ettem, és Ő mint "gólyatojás" emlegette. Utána sokszor megsütöttem én is, ha éppen valami egyszerű édességre vágytunk. Aztán valahogy feledésbe merült, mígnem a Vidék íze Receptmagazin 2018. augusztusi számában szembetaláltam magamat a recepttel, csak éppen "gólyatojás" helyett a magazinban "Vakhal" névvel illeték. Így aztán előjöttek az emlékek, és gyorsan el is készítettem, majd még melegében házi meggylekvárral tálaltam. Imádtuk régen is, és most is!





Hozzávalók kb. 14 db-hoz:

6 púpozott ek búzadara (gríz)
4 dl tej
2 cs vaníliás cukor (v. 1 mk vaníliaaroma)
1 citrom reszelt héja
2 ek kristálycukor (v. 1 ek eritrit)

Hozzávalók a panírozáshoz:

1 db tojás (nagy)
1 cs zsemlemorzsa

kb. 5 dl olaj a sütéshez





A tejhez adjuk hozzá a kristálycukrot, a vaníliás cukrot, a reszelt citromhéjat, majd keverjük össze. (Ízlés szerint eritrittel és vaníliaaromával is összekeverhetjük a tejet.)

Ezután keverjük hozzá a búzadarát, és állandó kevergetés mellett főzzük jó sűrűre, majd hűtsük ki, hogy éppen csak langyos legyen.

A sűrű tejbegrízt ezután két darab hideg vízbe mártott evőkanál segítségével formázzuk meg, majd hagyjuk teljesen kihűlni. (Én egyszerűbb módját választottam a formázásnak, nedves kézzel formáztam meg.)

A panírozáshoz a tojást villával enyhén verjük fel, egyesével forgassuk bele a megformázott tejbegrízt, majd forgassuk bele a zsemlemorzsába. 

Az olajat hevítsük fel, óvatosan helyezzük bele a bepanírozott galuskákat, és pár perc alatt süssük szép pirosra, majd szedjük ki papírtörlőre, hogy a felesleges zsiradékot felszívja. 

Tálalás előtt ízlés szerint szórjuk meg porcukorral, és lekvárral kínáljuk. Én házi meggylekvárral kínáltam, mely nagyon jól illett hozzá.


2 megjegyzés:

  1. Nahát, csongrádi sógoromék a rántott hús készítésekor megmaradt tojás, Liszt és kevés tej összekeverése után maradt anyagot sütik ki üres bundaként és azt nevezik vakhalnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is mindig kisütöm, ha rántott húst készítek, sőt még sajtot is szoktam belereszelni. A hús is finomabb úgy, és a magában kisütött bunda is. Tegnap éppen rántott tarja volt, na meg a külön kisütött bunda. :) Erre felénk még nem hallottam hogy vakhalnak neveznék.... vajon mitől vakhal, ezt nem tudod véletlenül?

      Törlés