Orgonabillentyű. (avagy diós rudacskák)

Az orgonabillentyűről nekem mindig az a sütemény jut eszembe, amely nélkül a régi falusi lakodalom erre felénk elképzelhetetlen volt. Gyerekként faltuk egyiket a másik után ebből a tömény édességből, de egyszerűen nem tudtuk abbahagyni. A nagymama is sokszor megsütötte ünnepek közeledtével, de én sajnos a sütésben nem, csakis az elfogyasztásából vettem ki a részem. Így aztán nem is tudom, milyen fortéllyal sikerültek a nagymamának olyan szép egyformára a billentyűk. Végre rászántam magam, és én is megpróbálkoztam a sütésével. Elsőre bizony nem lettek valami szépek, a hab kissé folyósabb volt a kelleténél, így aztán mindenképpen ismétlés következett. Jó, tudom most sem lettek a rudacskák formásak, és egyformák, na de az ízük....... A diós-habos, és igazán tömény süteményt, bevallom most sem tudtam abbahagyni, csak ettem, és ettem, egyiket a másik után.

Hozzávalók:

25 dkg darált dió

25 dkg porcukor

1 db tojás (nagy)
1 cs vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

1 kk őrölt fahéj

A darált diót keverjük össze a porcukorral, a vaníliás cukorral, az őrölt fahéjjal, és a reszelt citromhéjjal, majd adjuk hozzá a villával felvert tojást, és gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. Közben, ha ragadna a kezünkhöz, akkor szórjuk meg liszttel, és úgy gyúrjuk tovább.

Ezután liszttel megszórt felületen nyújtsuk ki kb.1 centi vastagságúra. (Én enyhén lisztes, szilikonos nyújtólapon nyújtottam ki, így nem ragadt le)

A vékonyra nyújtott tésztát ezután kenjük meg az elkészített tojáshabbal.

 Tojáshab hozzávalói:

2 db tojásfehérje (nagy)

25 dkg porcukor

1 ek étkezési keményítő 

1/2 tk ecet (10%-os)

Egy keverőtálba tegyük bele a tojásfehérjét, és robotgéppel kezdjük el felverni, majd amikor már kezd kifehéredni, állandó keverés mellett, kanalazzuk hozzá a porcukrot.

 

Amikor már szép fehér a hab adjuk hozzá először az ecetet, majd az étkezési keményítőt, és keverjük még 1-2 percig, hogy jó kemény habot kapjunk. (Ha kézzel verjük fel a habot, akkor legyünk kitartóak, mert jó néhány percig kell keverni, hogy kellően sűrű habot kapjunk.)

Az előzőleg vékonyra nyújtott diós tészta tetejére egyenletesen kenjük rá a habot, majd éles késsel (v. derelyevágóval) ízlés szerint szeleteljük fel. (Én újabban egy zacskóba töltöm a felvert habot, és úgy nyomom rá az előzőleg felszeletelt rudacskák tetejére.)

Ezután egy késsel vagy spatulával alányúlva, helyezzük a rudakat egy sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól kicsit távolabb.

Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd alacsony hőmérsékleten szárítsuk 20-25 percig. (Én légkeverésnél 90 fokon, 20 percig szárítottam)

Ezután vegyük ki a sütőből, és a tepsin hagyjuk pár percig hűlni, majd helyezzük rácsra és hűtsük ki. (pár perc után, késsel alányúlva, óvatosan válasszuk le a sütőpapírról)

A teljesen kihűlt süteményt fogyaszthatjuk azonnal, de száraz, hűvös helyen hosszabb ideig eltarthatjuk. (amennyiben kóstolás után marad belőle, mert igaz eléggé tömény édesség, de olyan finom, hogy szinte nem lehet abbahagyni)