Régi családi recept alapján készítettem ezt a diós kockát. Emlékszem gyerekkoromba főként a téli időszakban sokszor sütötte a nagymama, vagy éppen az anyukám. Általában tejfölös krumplileves, vagy éppen gulyásleves kísérőjeként, mint második fogás. Mivel abban az időben is volt két nagy diófánk kint a szőlőhegyen, így a bőséges termésnek köszönhetően nem kellett a dióval spórolni. Most is szerencsésnek mondhatom magam, mert a bőségesen termő diófáinknak köszönhetően, nem kell az üzletbe megvennem drága pénzért. A régi családi receptet követve, most is zsírral készítettem el a linzertésztát. Persze aki ettől óckodik, na meg ha éppen nincs otthon saját sütésű sertészsír, akkor én is csak azt tudom javasolni, hogy vajjal készítsük el a tésztát. A süteményhez saját főzésű cseresznyelekvárt használtam, így azzal sem spóroltam, sőt először azt hittem, hogy kissé túlzásba estem, és sok lekvárt kentem a tésztára, de mint végül kiderült, cseppet sem sokalltam el. A végeredmény egy igazán finom, omlós tészta lett, egy igencsak szaftos, habkönnyű diós réteggel.
Tészta hozzávalói 20 x 30 cm-es tepsihez:
25 dkg liszt
10 dkg zsír (v. 15 dkg vaj)
8 dkg porcukor
2 cs vaníliás cukor
2 db tojássárgája
1/2 cs sütőpor
1 ek tejföl
reszelt citromhéj
csipet só
A lisztet keverjük össze egy csipet sóval, a sütőporral, a reszelt citromhéjjal, majd adjuk hozzá a zsírt (v. vajat) és kezdjük el összemorzsolni. Amikor már kezd morzsalékos lenni, keverjük hozzá a porcukrot, és a vaníliás cukrot, majd adjuk hozzá a tojássárgáját, és a tejfölt. Ezután gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. (ha túl száraz lenne a tészta, akkor még egy kevés tejfölt tehetünk hozzá)
Az összegyúrt tésztát nyújtsuk ki, majd helyezzük sütőpapírral kibélelt tepsibe. (én a sütőpapíron nyújtom ki, és azzal együtt emelem át a tepsibe)
Előmelegített sütőbe tegyük be, majd közepes hőfokon 15 perc alatt süssük elő a tésztát. Ezután vegyük ki a sütőből, majd kenjük meg lekvárral, és kenjük rá a diós tölteléket.
Diós töltelék:
20 dkg darált dió
10 dkg porcukor
2 cs vaníliás cukor
2 tojásfehérje
őrölt fahéj
reszelt citromhéj
ízlés szerint lekvár az elősütött tészta megkenéséhez
A darált diót keverjük össze a porcukorral, a vaníliás cukorral, ízlés szerint őrölt fahéjjal, és a reszelt citromhéjjal.
A tojásfehérjéket egy csipet sóval, verjük kemény habbá, majd óvatosan, apránként keverjük hozzá a diós keverékhez.
Az elősütött tésztát kenjük meg ízlés szerint lekvárral, majd óvatosan kenjük a tetejére a diós-habos masszát.
Ezután tegyük vissza a sütőbe, majd közepes hőfokon kb. 15 perc alatt süssük szép aranybarnára. Ezután vegyük ki a sütőből, majd a tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni.
Tálalás előtt a sütemény tetejét porcukorral szórjuk meg, majd ízlés szerint szeleteljük fel. Egy finom leves mellé, kitűnő második fogás.
Gizus, látszik a tészta porlósságán, hogy zsírral készítetted. A diófa nagy előny, ha saját van!!! A dió minden formájában finom ízesítése a süteményeknek, nekem legalábbis nagyon bejön :D
VálaszTörlésÉpp most gondoltam rá, hogy kellene valami édesség, de nincs semmi. Egy felet gondolkodás nélkül bevágnék:)
VálaszTörlésNagyon finom lehet :) Látszik rajta, hogy az az igazi mama illatú sütemény :)
VálaszTörlésGizi, nem lehet elsokallni a lekvárt, sőt inkább sokszor keveset tesznek bele és akkor száraz lesz a süti! :)) Imádom ezt a finomságot, én általában baracklekvárral készítem, de nem kétlem, hogy így is isteni! Öröm ránézni! :))
VálaszTörlésSzépséges lett, tényleg olyan finom szaftosnak látszódik:) És a régi szép emlékek is felidéződtek, ettől csak még finomabb lett a süti:)
VálaszTörlésGizike-nagyon guszta es finom a dios sutid. En is szoktam zsirt hasznalni vajjal keverve az amerikai pitehez. Gy0nyu a formaja is. Ahanyzor nalad nezegetek, mindug ujdonsagot es finomsagot talalok.
VálaszTörlésMost egesz nap a lanyomnal vagyok es az o gepet hasznalom. Leveledre valaszok ma!
Puszillak
Már mondtam, de még mindig irigyellek a diófák miatt! És nem csak ezért, hanem azért is, hogy ennyi csodás finomságot készítesz! Csak elképzelem milyen finom lehet...
VálaszTörlésNyelvem hegyén van a süti neve , s mégse tudom. Lusta vagyok a konyháig kimenni, hogy belenézzek a receptes füzetembe. Igérem visszajövök.
VálaszTörlésNagyon rég sütöttem finom, nagyon finooom süti.
Valami hasonló volt az én mamámnak is, de nem tudom mi volt a receptje. lehet hasonló. minden esetre nagyon guszta és az emlékeimben pedig nagyon finom.
VálaszTörlésÓ, az a második fotó...!! :P Csuda guszta!
Törlés(elnézést, most csak itt tudtam megjegyzést hagyni)
LONDONI SZELET? Tücsi ismertetett meg vele engem is! :))
VálaszTörlésBingo! Eltaláltad Barbi! Igen ez a neve a sütinek!
VálaszTörlésnagyon finom, ismerem ezt a receptet, dédnagymamám is zsírral készítette anno, mint mindent. Még a számban az íze és tényleg nem pótolja semmi azt a finom alapízt!
VálaszTörlésKöszönöm mindenkinek a hozzászólást!!! Én megint rászoktam a linzertészták készítésénél a zsírra, mert sokkal omlósabb lesz tőle. A nagymama mindent zsírral sütött, és nagyon finom volt, igaz akkor még a vaj igen csak drága volt. Egyszerű sütemény, és még ha úgy kell venni a diót, akkor sem vészes, mert nagyon kiadós.
VálaszTörlésBarbi, Juci!!
Még nem is hallottam a Londoni szeletről, a nagymama meg főleg nem, de nem is az elnevezése a lényeg, hanem a finom sütemény.:)