2012. május 31., csütörtök

Diós kocka.



Régi családi recept alapján készítettem ezt a diós kockát. Emlékszem gyerekkoromba főként a téli időszakban sokszor sütötte a nagymama, vagy éppen az anyukám. Általában tejfölös krumplileves, vagy éppen gulyásleves kísérőjeként, mint második fogás. Mivel abban az időben is volt két nagy diófánk kint a szőlőhegyen, így a bőséges termésnek köszönhetően nem kellett a dióval spórolni. Most is szerencsésnek mondhatom magam, mert a bőségesen termő diófáinknak köszönhetően, nem kell az üzletbe megvennem drága pénzért. A régi családi receptet követve, most is zsírral készítettem el a linzertésztát. Persze aki ettől óckodik, na meg ha éppen nincs otthon saját sütésű sertészsír, akkor  én is csak azt tudom javasolni, hogy vajjal készítsük el a tésztát.  A süteményhez  saját főzésű cseresznyelekvárt használtam, így azzal sem spóroltam, sőt először azt hittem, hogy kissé túlzásba estem, és sok lekvárt kentem a tésztára, de mint végül kiderült, cseppet sem sokalltam el. A végeredmény egy igazán finom, omlós tészta lett, egy igencsak szaftos, habkönnyű diós réteggel.






Tészta hozzávalói 20 x 30 cm-es tepsihez:

25 dkg liszt
10 dkg zsír (v. 15 dkg vaj)
8 dkg porcukor
2 cs vaníliás cukor
2 db tojássárgája
1/2 cs sütőpor
1 ek tejföl
reszelt citromhéj
csipet só



A lisztet keverjük össze egy csipet sóval, a sütőporral, a reszelt citromhéjjal, majd adjuk hozzá a zsírt (v. vajat) és kezdjük el összemorzsolni. Amikor már kezd morzsalékos lenni, keverjük hozzá a porcukrot, és a vaníliás cukrot, majd adjuk hozzá a tojássárgáját, és a tejfölt. Ezután gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze. (ha túl száraz lenne a tészta, akkor még egy kevés tejfölt tehetünk hozzá)

Az összegyúrt tésztát nyújtsuk ki, majd helyezzük sütőpapírral kibélelt tepsibe. (én a sütőpapíron nyújtom ki, és azzal együtt emelem át a tepsibe)

Előmelegített sütőbe tegyük be, majd közepes hőfokon 15 perc alatt süssük elő a tésztát. Ezután vegyük ki a sütőből, majd kenjük meg lekvárral, és kenjük rá a diós tölteléket.






Diós töltelék:

20 dkg darált dió
10 dkg porcukor
2 cs vaníliás cukor
2 tojásfehérje
őrölt fahéj
reszelt citromhéj

ízlés szerint lekvár az elősütött tészta megkenéséhez


A darált diót keverjük össze a porcukorral, a vaníliás cukorral, ízlés szerint őrölt fahéjjal, és a reszelt citromhéjjal.

A tojásfehérjéket egy csipet sóval, verjük kemény habbá, majd óvatosan, apránként keverjük hozzá a diós keverékhez.

Az elősütött tésztát kenjük meg ízlés szerint lekvárral, majd óvatosan kenjük a tetejére a diós-habos masszát.

Ezután tegyük vissza a sütőbe, majd közepes hőfokon kb. 15 perc alatt süssük szép aranybarnára. Ezután vegyük ki a sütőből, majd a tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni.

Tálalás előtt a sütemény tetejét porcukorral szórjuk meg, majd ízlés szerint szeleteljük fel. Egy finom leves mellé, kitűnő második fogás. 


14 megjegyzés:

  1. Gizus, látszik a tészta porlósságán, hogy zsírral készítetted. A diófa nagy előny, ha saját van!!! A dió minden formájában finom ízesítése a süteményeknek, nekem legalábbis nagyon bejön :D

    VálaszTörlés
  2. Épp most gondoltam rá, hogy kellene valami édesség, de nincs semmi. Egy felet gondolkodás nélkül bevágnék:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon finom lehet :) Látszik rajta, hogy az az igazi mama illatú sütemény :)

    VálaszTörlés
  4. Gizi, nem lehet elsokallni a lekvárt, sőt inkább sokszor keveset tesznek bele és akkor száraz lesz a süti! :)) Imádom ezt a finomságot, én általában baracklekvárral készítem, de nem kétlem, hogy így is isteni! Öröm ránézni! :))

    VálaszTörlés
  5. Szépséges lett, tényleg olyan finom szaftosnak látszódik:) És a régi szép emlékek is felidéződtek, ettől csak még finomabb lett a süti:)

    VálaszTörlés
  6. Gizike-nagyon guszta es finom a dios sutid. En is szoktam zsirt hasznalni vajjal keverve az amerikai pitehez. Gy0nyu a formaja is. Ahanyzor nalad nezegetek, mindug ujdonsagot es finomsagot talalok.

    Most egesz nap a lanyomnal vagyok es az o gepet hasznalom. Leveledre valaszok ma!
    Puszillak

    VálaszTörlés
  7. Már mondtam, de még mindig irigyellek a diófák miatt! És nem csak ezért, hanem azért is, hogy ennyi csodás finomságot készítesz! Csak elképzelem milyen finom lehet...

    VálaszTörlés
  8. Nyelvem hegyén van a süti neve , s mégse tudom. Lusta vagyok a konyháig kimenni, hogy belenézzek a receptes füzetembe. Igérem visszajövök.
    Nagyon rég sütöttem finom, nagyon finooom süti.

    VálaszTörlés
  9. Valami hasonló volt az én mamámnak is, de nem tudom mi volt a receptje. lehet hasonló. minden esetre nagyon guszta és az emlékeimben pedig nagyon finom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, az a második fotó...!! :P Csuda guszta!
      (elnézést, most csak itt tudtam megjegyzést hagyni)

      Törlés
  10. LONDONI SZELET? Tücsi ismertetett meg vele engem is! :))

    VálaszTörlés
  11. Bingo! Eltaláltad Barbi! Igen ez a neve a sütinek!

    VálaszTörlés
  12. nagyon finom, ismerem ezt a receptet, dédnagymamám is zsírral készítette anno, mint mindent. Még a számban az íze és tényleg nem pótolja semmi azt a finom alapízt!

    VálaszTörlés
  13. Köszönöm mindenkinek a hozzászólást!!! Én megint rászoktam a linzertészták készítésénél a zsírra, mert sokkal omlósabb lesz tőle. A nagymama mindent zsírral sütött, és nagyon finom volt, igaz akkor még a vaj igen csak drága volt. Egyszerű sütemény, és még ha úgy kell venni a diót, akkor sem vészes, mert nagyon kiadós.

    Barbi, Juci!!
    Még nem is hallottam a Londoni szeletről, a nagymama meg főleg nem, de nem is az elnevezése a lényeg, hanem a finom sütemény.:)

    VálaszTörlés